Auf Deutsch / németül ... English / angolul ...  

Bemutatkozunk     

Tagjaink

Mesterségek

Kiállításaink

História

Bemutatkozunk - Bajai Kézműves Egyesület

Az egyesület létrehozásának alapötlete Vass Jánostól származik, aki évek óta pintér mesterséget folytat. Több hónapos munka után sikeresen cégbírósági bejegyzésre került az egyesület közhasznú fokozat szerinti jogállással (nyilvános mindenki részére) 2001 évben

Bajai Kézműves Egyesület
néven.

Az egyesület céljai:

  • régi mesterségek életre keltése, a kézművesek érdekeinek képviselete
  • a térségi kézműves tárgykultúra, a népművészeti és iparművészeti hagyományok megőrzése, ápolása
  • a tagok számára gazdasági-szervezői tevékenység folytatása
  • a régiónk és az országunk jó hírnevének elősegítése
Alapító tagok száma 17 fő (Bács-Kiskun megye).
Alapítás óta taglétszám növekedés 27 fő, mely folyamatosan növekszik az ország területéről. Alapításkor 1 népi iparművész volt a tagok között. A mai nappal büszkén mondhatjuk: 9 népi iparművész, 1 iparművész tartozik a tagjaink sorába. Az egyesület három országosan egyedülálló mesterséget képvisel (népi halászszerszám-készítő, pintér /kupa készítő/, tárogató készítő). Az első önálló kiállításunk a bajai Tiszti Klubban került megrendezésre 2001-ben.
Azóta országosan elismerték egyesületünket. Baján évente rendezünk kiállítást. Továbbá részt veszünk Szegeden és Kecskeméten megszervezett kézműves programokon.
2002 és 2003 években az Iparművészeti Múzeumban megrendezett kézműves kiállítás fődíjait az egyesületünk kapta meg.
2003-2004-2005-évben a " Művészetek Völgye" fesztiválon önálló kiállítással mutatkoztunk be.
Mindezek mellett kiemelten kezeljük a gasztronómiai fesztivál (Halászléfőző Népünnepély) alatt önálló rendezvényünket a kézműves vásárt. Ezzel a rendezvénnyel hagyományt teremtettünk.
Hosszú távú elképzeléseinkben egy faluház szerepel, ahol a kézművesek munkáiból állandó kiállítást és vásárt tartanánk.

A tárogató

A mai tárogató ősét a honfoglaló Magyarok hozták magukkal, és töröksíp-tárogatónak nevezték. Ez a hangszer billentyűzet nélküli volt, csak lyukakkal és tölcséresebb testel, kettős nádnyelvvel szólaltatták meg. A hangszert és a fúvókát mintegy 10 centis vékony cső kötötte össze. Ennek a tárogatónak rendkívül éles, erős hangja volt. A mai töröksípoz hasonló. A Nagyságos Rákóczi fejedelem idejében élte fénykorát ez a hangszer. Üzeneteket küldtek vele a távoli csapatokhoz, valamint erre táncoltak énekeltek, mulattak és búsultak az akkori emberek.
A szabadságharc leverését követően az Osztrákok magát a hangszert is üldözték. Korabeli források szerint kocsiderék számra égették el. Úgy gondolták, hogy amíg szól a –Rákóczi hangja- addig van remény. Az írmagját is ki akarták irtani.
A Millennium idején, kezdték kutatni a Magyar zenei múltat. Megbízták Schunda hangszerész mestert, hogy az akkori kor szellemében alakítsa át a hangszert egy lágyabb kellemesebb hangúra. Így született meg a most is használt tárogató. –A Stowasser hangszergyár egy egész hangszercsaládot alakított ki a legkisebbtől a basszusig. Ötfele hangolású hangszer készült.
A két háború között sok hangszer készült és élte ismét a fénykorét. Az ötvenes években az irredenta hazafias dalok miatt tiltott, mellőzött hangszer lett.
Mára már ismét szabadon szólhat a hangja. A mai megszólaltatójuk nem csak népzenében, hanem a komolyzenei darabokban is meg tudják mutatni a hangszer egyéniségét, nagyszerűségét, mindnyájunk örömére.

Pintér mesterség

2004 évig hazánkban kihalt, céhes múltú mesterség volt a pintér szakma. Mit is „csinált” a pintér? Ellentétben a kádárok munkájával, akik az ipar és a borászok számára készítettek edényeket, keményfából és hajlított dongával, a pintér puhafából egyenes dongájú edényeket készített. A paraszti háztartás mindennapos fából készült, dongás használati eszközeit állította elő, Régen, a vizes padon volt a kiöntő kanna, és az ivókupák fából. Egy itatú apró kupa, meszelyes kupa, meszelyes és az egy itcés bokályforma fedeles kupa, Kamrában a zsírt fabödönben, vagy vindölben tárolták. Gyakran 10, 12 iccések voltak, de említenek 25, 30, és 50 iccést is. A lisztet és egyéb gabonát is dongás faedényekben tárolták. Van reá adat, hogy a tollat is ebbe rakták. Az asszonyok fa dézsában mostak és volt fürdő edény is. A fehérítő mosáshoz szükséges fahamut is ebben tartották, és készítették a hamulúgot. Ez volt a szapuló sajtár, vagy párló sajtár. Használták még a háromlábú mosogató dézsát is. A hústartósítás eszköze volt a sózódézsa, a legfinomabb savanyúságokat fa dézsákban készítették el, ilyen volt a répás tung, vagy ugorkás hordócska. Az ecet készítéséhez is faedényt használtak. A tejfeldolgozásnál használták a fejő sajtárt, fejő séfőt, fejő zsétert, tejes sajtárt, fejő kannát, és a vajköpülő edényeket. Utóbbiakat két-három méretben is gyártották. De készítettek vajat és túrót is, amit faedényben tároltak és tudunk sajtos vindölről is. A vatálék voltak a kulacsféle, dob formájú edények, amit a vízhordásra használtak. Észak-Dunántúlon vízhordó dézsa, míg Zala, Tolna és Somogy megyében vízhordó sajtár a neve. A kútvödör is fából készült, és a lóitató sajtár is, ennek a formája nem ismert. A gabonamérőnek külön jelentősége volt, hisz a munkabéreket is vékában szabták meg. A régi mértékegységek is elvesztek a mai világban, pedig jó volna tudni kedves olvasó, hogy a „100 icce bort ide az asztalra” nótának a rendelésére majd 71 liternyit kéne hoznia a csaplárosnénak. A régi mértékegységek célszerűen mindig duplázódtak. A verdungos pohár 1.77 deciliter, a meszelyes az két verdung 3,54 deciliter, iccés vagy itcés az két meszely, négy nerdung 7,08 deciliter, pintes az két iccés volt 1.416 liter, 8 pint volt a véka vagy szapu, ami 11,33 liter, 4 véka vagy 32 pint volt az akó. A következőknek a nagyságát még nem tudjuk megmondani: kila, köböl, az oktán, a mérce. Ezek a vékával együtt hitelesítve, megtalálhatóak voltak a gazdaságokban és a malmokban. Vannak még ismert szavaink, amikhez nem tudunk még formát kötni: féloldalas csőszájú palack, közönséges palack, talpas perece pohár, vízipuska, hájas pohár. Reményeink szerint a további keresés meghozza gyümölcsét és vejemmel, Tomó Zsolttal együtt be tudjuk mutatni a pintér mesterség által gyártott edények teljes skáláját, kiegészítve a kupakészítők munkáival is. Kedves olvasó, tisztelettel köszönöm figyelmét, remélem, tudtam segíteni egy kicsit, múltunk megismerésében.

Vass János pintér
népi iparművész

kezmuves@baja.hu
Postacím: 65oo Baja Határ utca 70.       T: 2o 205 3495, 2o 466 6877, 2o 938 9104